A halál geci szomorú. Pláne, ha egy spanod adja be a kulcsot. El is megy a kedved mindentől, baszod. Még azon se' röhögsz, hogy a Bandi véletlenül kimaradt a koporsóból, azt' a hat gyökér, akik a nagy bánatra széticázták meg spurizták az agyukat, arról dumálnak a temetési menetben, ahogy viszik a haverjukat az utolsó útjára, hogy hú, gecaj, ez a cucc zúz, bazmeg, nem érzem a súlyt se', hallod. Negyven kilót vittek hatan. Naná, hogy nem.
Bandi a melóban halt meg, két kibaszott mátrai borzaska között. Egyik pillanatban felrakta a petrezselymet a két sajtos-tejfölös húsra a tizenkettesnek, a másikban meg feküdt. A Peti még be is szólt, hogy Bandi, bazmeg, ne játszál, a két kijevit is adjad, meg hogy nincs olyan mákod, hogy munkahelyi balesetben nyúvadsz ki, kelj fel, te fasz, ami miatt a mai napig szégyenli magát, mert mi van, ha a Bandi azt még hallotta. De nem valószínű. A doki szerint a vérrög pikk-pakk kinyírta, egyszercsak odaért a szívébe, azt' csá. Peti be is zárt, kizavart mindenkit és végül kurvára nem mondta el a mentősöknek, hogy ő fordította hasról hátra szegény Bandit, ráadásul lábbal, hogy ne szopass, geci, dolgozz. Sejthetitek, hogy befordult a srác a dolgon.
Szombaton nem is volt semmi, csak ülés körbe a boxokban, mindenki nézett ki a fejéből, az ilyesmiről sokat nem lehet beszélni, nem olyan, mikor valamelyiknek a nagymuterját vették le a gépről két hét után, mer' azt legalább lehetett tudni, hogy előbb-utóbb vége, ott inkább az volt a lényeg, hogy kié lesz a ház, kié meg a takarékbetétkönyv, meg, hogy ki kell pakolni a súlyos nagy szekrényekből a dohos szagú évszázados cuccokat, amihez utánfutót kell szerezni. A Bandi halálára kurvára senki nem volt felkészülve. A Kocka például amiatt volt szarul, hogy szmájlis ekije van, kifejezetten szombatra, állítólag üt, mint atom, olyan friss, hogy még porlik is kicsit a széle, és féltől garantált a vigyor reggelig, de ki a picsának van kedve vigyorogni egy nappal a tragédia után. Egy negyedet persze azért dobott, mivel a srác alapban nem bírja a befordulást. A Peti meg kitett egy cetlit, amire filccel ráírta, hogy konyha nincs, amire a Vladi kurvára berágott, hogy baszná meg a vállalkozó kurva anyját, a spanjunk meghalt, és ez neki ennyi, hogy nincs aki főz, amire az amúgy is megzuhant arc letépte az ajtóról a papírt, ráfordította a kulcsot, és kirakta a zárva táblát, meg a hűtőnek támaszkodva sírt miközben beszlopált egy fél üveg royalt tisztán. A Berda Miki meg megkérdezte, hogy most akkor kitörölje a telefonjából a Bandit, vagy mi legyen, mire csak annyit mondtak a többiek, hogy kussoljon inkább, sem hogy kegyetlensértő dolgokat mondjon.
A nem hiszem el bazmegokon túl nem is nagyon tudtak mit mondani az arcok, és ez így volt még vagy egy hétig minden este, de aztán ki kellett találniuk, mi legyen a fullos riszpekt a Bandi felé, mer' közeledett a temetés, az első olyan, ami mögött több volt, mint valami gazos, salétromos falú örökség, meg feszengés a gumis nyakkendőben, és akkor már nem volt mese, meg kellett tárgyalni a témát. És akkor csak előjött a Bandi emlékezetes kúrása azzal a Zitával, meg a csöcsei a vizes pólóban, azt' ahogy nosztalgiáztak, hogy mekkora arc is volt a srác, azér' egyre inkább volt min röhögni, még ha a vége csendbe meg a Kocka csukott szájas böfögésébe is fordult. Na, ekkor vezette elő a Vladi, hogy Bandinak az utolsó napján a Föld nevű bolygón olyan utat kell szervezni, amit maga is bejárt volna, azt' persze ugatták lefele, hogy mér', amúgy hova lesz temetve, te fasz, mire elkezdődött a nagy nyelvtan, hogy a bolygóba, bele, vágjátok, eddig rajta volt, a föld-ön, majmok, most meg bent lesz a föld-ben, ami gecimód szomorúan hangzott, és a Vladi is átgondolta, azt' inkább arra váltott, hogy csináljanak fiesztát, a Bandi azt szeretné.
A fieszta a Tarda-Szomód meccs után kezdődött, sőt előtte, egy egyperces gyásszünettel úgy, hogy a fanszőrhajú tatai bíró tartotta a Bandi képét a kezdőkörben, amitől vonakodott elsőre, de a Vladi leugatta, hogy a tokodi meccs után, amit elcsalt a kurva anyját, ennyivel tartozik, meg ha nem akarja magát a Bandi alá temettetni élve, megteszi, szóval zavarodottan vigyorogva megtette, amiből persze a Drastici a másik oldalon semmit nem látott, pofán is baszták volna a jókedve miatt. Külön mák, hogy a csatár Tibi kettőt vágott, így méltó lett a meccs a Bandi emlékéhez, meg méltó lett a menet is, amit a pályától végigsálaztak az ultrák, egészen a templomig, ahol már állt a fekete kocsi a koporsóval, meg a Bandival.
Persze kilencven perc az kilencven perc, meg a szünet az még tizenöt, bár addig mindenki pisálni ment, meg ki tudja, merre, de mivel a Tibi két villanásán túl nem sok történés volt, az arcoknak valamivel le kellett kötniük magukat. Úgy a tizedik perc környékén kérdezte meg a Kocka, hogy a Bandi bánná-e, ha dobnának, és persze senki szerint nem bánta volna a Bandi, hiszen ő is dobott, ha úgy alakult, ami a Kockának, aki kurvára nem bírja a feszkót, kifejezetten jó hír volt. A feszkót meg ugye a többiek se nagyon kamázzák, ez azér' vágási, amivel a Bandi is egyetértene. A feszkóról meg ugye mi se' hozna le jobban bárkit is, mint egy kis előre bekevert ketamin-amfetamin kombó, ami úgy lazít, hogy közbe' pörget, elűzi a parát, meg nyugtat, de azonnal beüt, ha mondjuk gól van, vagy valami. Ráadásul a Bandi se' bánná. A fasz tudja, hogy Kocka ezt már korábban kidolgozta-e, vagy ott jött neki séróból, de mindenkit azonnal meggyőzött.
És tényleg, a góloknál szépen kijött énekben, hogy Bandinaak-Bandinaak-Bandinaak-Ban-di-nak-nak-nak, éollé, a néma sálazásnál pedig mindenki néma volt, ahogy kell, meg illik. De utána, ahogy a hat gyökér kiemelte a koporsót a halottaskocsiból, persze megdőlt az egyensúly, mer' hogy a faszba lehet méltóságteljesen cipelni fejenként hat kilót, miközben arra gondol mind, hogy a Bandi mekkora benga volt. Így aztán miután a Kocka elkezdett röhögni, meg pusmogni, hogy ennek a belében volt a lelke, vagy mi a fasz, mire a Peti, aki folyamatosan sírt volna, ha nincs kiszáradva meg kigúvadva a szeme a cucctól meg a bűntudattól, átrúgott a túloldalra, amire az elsők, a Robi meg a Miki is megugrott, és az egész brigád kibillent, azt' lebaszták a koporsót Milán-sálastul, pont a padkára, arccal lefele, amitől még a papnak is kiszaladt egy kurvaistenit a száján, hirtelen olyanná vált a ceremónia, aminek talán a Bandi se' örült volna.
De ezt senki nem tudja meg. Mivel valami tudatlan tatai fasz az ottani kremóban tévedésből elégette a Bandit. Az emberek meg ott álltak félúton egy berepedt, üres koporsóval, meg hat különböző módon, de egységesen a sárban ülve szétbaszott arccal, akik közül a Vladi eszmélt elsőnek, és elkezdte fojtogatni a Kockát, hogy a drogos kurva anyád, hogy semmit se' tisztelsz, mire a Peti zokogásban tört ki, és azt üvöltözte, én vagyok a hibás, én vagyok a hibás.
A halál geci szomorú, mondom. Az elbaszott utolsó fieszta után az országos cimborák nem beszéltek vagy fél évig. És engem sem érdekeltek túlságosan. Még a túloldalra is átmentem, ha jött valamelyik szembe'. Most mi a faszt mondjak? Inkább semmit. Persze ez kezd elmúlni, a minap például a Vladi, ahogy egy este kiment a temetőbe, hogy a Bandi üres koporsós sírjáról lepucolja a faleveleket, ott találta Petit. Még beszéltek is. Lassan minden rendbe jön. Idővel minden rendbe jön. És ezzel a Bandi is egyetértene.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: