-Ne tudd meg, baszod, most találkoztam az Armanddal már megint, vágod, azzal a pesti fasznyalóval. Most éppen valami rendkívül kedvező befeketetést próbált rámtukmálni, nem adja fel.
-Simán, megvan. Láttam nemrég a Michelin-babához hasonlóan kecses tébányai nőjét is, hogy kezelgetné a Vértes Volán mindkettőt.
-Na pontosan róla akartam beszélni, a Ságvári-telepes Trixikéről, még Londonban jöttek össze valami gyémántkemény magyaros buliban. Trixike persze bébisuttyónak ment ki eredetileg, angol családról volt szó, de pakisztáni lett belőle a végén. Korán felfedezte őt az anyuka unokaöccse, lezsákolta egy párszor, ígért neki mallorcai nyaralást, Burberry-ruhákat, de lófaszt nem kapott a pakitól egy Miss Sixty-felsőn kívül. Úgyhogy a csajszi szerzett is gyorsan állást inkább valami kávézóban.
Szóval a buli. Egyen-ikerház, laknak ott vagy tizenöten, még az étkezőt is kiadták két fogatlan kaposvári bunkógyereknek. Mp3-lejátszós discmanről üvölt a Bikini, 3+2, Balázs Pali, Edda vegyesen, teszkósör, pirosaranyos szenya csemegeuborkával. A hangulat fokozódott, még egy tízes pakk Túró Rudi is előkerült valahonnan.
Trixike a nagy pakisztáni csalódás után csak nézelődik körbe, de neki a sok cúláger nem pálya, neki vagy helyi, vagy legrosszabb esetben valami tanultabb gyerek kéne. Ekkor odalép hozzá a Dzsoni Hatvanból, ajtónállóként dolgozik a helyi pubban, azért nemcsak fizikai munkás, mérlegelnie is kell: akin sportcipő van vagy hátizsák, azt pl. nem engedheti be, felelősségteljes munkát végez, no. Meg ő azért már bőröndös pesti, nem szimpla vidéki gyerek, már két éve Pesten lakott, mielőtt kijött volna a UK-be. Hát köszi, na elugrom a mosdóba, jó? Mindjárt jövök.
Ekkor jött az Armand. Éppen összevásárolt pár narancssárga Henry Lloyd-felsőt valami akcióban, úgyhogy egy ilyenben billegett hozzá a folyosón egy spontán dumával: szia, otthon csak ketten vagyunk ám szépek, én meg a tükröm, hehe. Trixikének mindig fontos volt nagyon, hogy a kedvesének legyen egyénisége, humora, hogy meg tudja nevettetni, Armandnak tehát nyert ügye volt. Előrántott még a zsebéből egy zacskó Dunakavicsot, most hoztam otthonról, tartsd meg nyugodtan, beszélgettek kicsit a megkezdett egyetemről, és két óra múlva már otthon is voltak.
Na de Trixike úgy gondolta egy év leforgása után, hogy illene végre elvinnie az Armandot a Ságvárira, ha már közben megszabadultak a cinkes mésztelepi pecótól. Anyukának bemutatlak, tudom, meséltem róla ezt-azt, de tud ő viselkedni ha akar, nem kell félni. Szóval Armandka hanyag eleganciával felöltözik a csupa angol ruhájába, zselé a fejre, erőltetett nyugalom, a reklámszatyorban egy üveg Napóleon, annak majd örül a Joli néni.
Már a lépcsőházban kezdett gyanússá válni a dolog: Joli néni takarítónő-ruhában mossa fel éppen a lakás előterét, á, bocsáss meg, itt szalad minden, te meg biztos az Armandka vagy, hát kicsit elterveztem a napot, de fáradj be, ó, Napóleon, hát igazán nem kellett volna, meg hát csak esténként szoktam egy kis kupicával, ha fáj a torkom...
Anyuka persze baszott megfőzni: a rántotthúsnak előkészített cucc mind ott volt klopfolatlanul panír nélkül, krumpli héjastul, minden. Trixike kábé sztrókot kapott, anyu, a büdös kurva anyádér' hagyod itt rám az egész szart, így hozzak ide vendéget, az Armand már három hónapja erre vár! Joli néni nem zavartatta magát persze, pihenjél, te tízfontos kis ribanc, az egyetemet is félbehagytad, azért, mert vendéget hoztál, majd bármit megtehetsz, mi?
Armand és a Trixike a nap hátralévő részét bántóan szótlanul töltötték el, bármilyen új téma feldobása kudarcba fulladt, nem is erőltették.
Joli néni a napóleonosüveget viszont sikerrel kiürítette egy félóra alatt, majd békésen elszenderült a nappaliban délutánra. Csak estére került elő ismét: a rendőrség jött ki érte, miután egy órán keresztül hiába próbált padlógázzal kifarolni a Tavriával a parkolóból - olyan szinten volt mata, hogy nem volt képes berakni egyik sebességbe sem, tegyük hozzá, mindenki szerencséjére. A családi vita után ki akarta kicsit szellőztetni a fejét, azt mondta az őrsön. A "kocsi" motorját is konkrétan leégette persze.
-Geci, ez egy igazi sikertörténet, csak gratulálni tudok hozzá. Befektetési tanácsadó, szerető anyós, mi kell még?
-Ez semmi. Volt ott Londonban egy másik fasz, a Ricsike...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!