Beszarsz, bazmeg, megvan a Kismisike! Konkrétan a Misi is beszart, azt mondja, annyit rikácsolt a szülésznő, hogy nyomja, nyomja, rá meg már a hajnali riasztástól, hogy Mihály-Mihály, elfolytam, hozz egy türcsit, ne is-ne is, a lila sporttáskát, rájött a beszarás, nem csak a képletes, hanem a kajak is, ráadásul este nokedlis paprikáskrumpli volt, amit talán túlerőspistázott, szóval minden összejött ahhoz, hogy bokáig szarosan várja a trónörököst. Mondjuk azt mondja, a kiskrapek se' volt különb.
Érett pedig, hogy szaladás lesz, mer' már vagy egy hét eltelt ahhoz képest, mire a Magdi ki volt írva, a Misi nem is nagyon értette, mitől a műsorváltozás, a tervezett kedd előtt egy nappal még fodrászhoz is elment, meg vett egy fehér inget, mégse' mintás pólóra vegye a műtős hacukát, még valami proli fasznak nézik, aki nem nőtt fel a feladathoz, hogy támogassa a Magdit, meg férfiként legyen jelen a szülésnél. Mondjuk már napokkal előtte kérdezgette a csaját, hogy mikor indulnak kedden, meg szerinte időbe' nagyjából mennyi, mer' este a BL miatt eleve ott lesznek a spanok a Petinél, és egyszerűbb úgy megtartani azt a könnyfakasztó, vagy milyen bulit, amit abban a tőle kapott apáknak való könyvben olvasott. A Magdi persze lehurrogta, hogy ezt bezzeg megjegyezted, Mihály, de a várandósság utolsó szakaszát, meg hogy nem úgy megy ez, mint a buszmenetrend, késhet a baba, azt bezzeg nem. Persze a Misi belekezdett, hogy a busz is késhet, de abbahagyta, ahogy a nője elkezdett idegesen vizimalmozni a babzsákfotelben, amit egy régi osztálytársnőtől vettek használtan, majd a kényelmes szoptatáshoz, hogy szedjél inkább ki innen, mielőtt beidegesedek a hülyeségedtől, mer' még ezt se tudod, hogy ilyenkor már mindenen beidegesednek a kismamák, na. Amúgy is tejfakasztó. Persze a Misi ezt nem tervezte mondani, szerinte kurvára senkinek nem lenne kedve jégerezni egy ilyen dumára. Sírni fognak, úgy bebasznak, ez volt a terv. Előtte persze volt ez a necces rész a szülőszobával, de arra meg azt mondta, fehér ing megvan, hajam rendben, azt' ott meg majd kialakul.
Persze semmi nem alakult terv szerint, a sérója összevissza, az ing még belegombostűzve a kartonba, azt' már ugrania is kellett a lila sporttáskáért a mattsötétben. Meg hívnia Robit, aki mondjuk már várta, azt' csak annyit kérdezett, szülsz, geci, azt' már ment is értük. Tolta is Majorig, meg aztán a bányai kórházig, mondjuk amikor a Magdi bekászálódott hátra, hogy hújaj, ezek már a tízpercesek, a Misi meg mellé, hogy nabazmeg, itt az idő, meg se' merte kérdezni, pedig akarta, hogy goa mehet-e, mer' azzal lehet teperni, mint atom, de a huhogás meg a fújtatás hátulról bőven elég volt a kilótízhez, azt' mivel forgalom se' nagyon volt, így nyomott egy tizenhét perces rekordot a kórházig, de a Misinek olyan volt a feje, mikor kiszálltak, hogy inkább nem kezdett bele a tanusítod, geci, tizenhét, háztól-házig, ezen behalnak, tanusítod dumájába.
A Magdit persze rögtön betolták valahova, a nővérke meg elkísérte a Misit egy kisebb szobába, ahol nagyjából egy huszonötös izzó adta a sárga fényt, szóval nem volt gáz a dzsígekkós pólója, különösen, hogy a gádzsi kiment, míg felvette a zöld műtőscuccot, amiből ráadásul ki se' látszott semmi, meg a sityót, ami alá begyűrte az összes haját, mer' az meg kérve volt. Aztán meg csak jó hat perce izgult bent a szülőszobán, mikor bekulázott a nagy izgalomba', persze nagy választása meg nem volt, hogy maradjon-e, mert az orvos hamar levágta, mivel a srác a Magdi fejénél volt, a doki meg láb között, azt' oda is szólt, hogy semmi baj, apuka, Erika majd kikíséri, előfordul az ilyen, de aztán kicsit rázkódott a válla, amit a Misi igazából leszart, mert az orvosi titoktartást azért vágta. Erika meg szerencsére egy hátsó ajtón vitte vissza a sötétszobába, azt' a kezébe nyomott egy garnitúra fehérnaci-fehérzubbony kombót, hogy vegye fel apuka, majd ha túl vagyunk a babán, aláírja az átvételit, meg mosva kérjük vissza, vasalni nem kell, aztán visszament, így a Misi kizuhanyozhatta magát az izgalomból, meg végülis fehérbe öltözhetett, ahogy tervezte. Visszafelé persze kurvára eltévedt, valami pöcsig zöld csempés szobába sikerült benyitnia, ahol két nőci feküdt felpolcolt lábbal, azt' az egyik olyat szólt, hogy megnézné a tágulásom, doktorúr, amitől kajakra befordult, és csak annyit tudott mondani, hogy balesetes vagyok, mire a másik vajúdó nőci elkezdett üvöltözni, hogy nővér, meg nyomkodta a gombot az ágy mellett.
Viszont tiszta mák, hogy végül visszatalált, pont arra, hogy látom a fejét, anyuka, és könyv ide, könyv oda, ösztönből vágta, hogy a doki nem a Magdi fejére gondolt, mer' azt alapba' látni, még a hasán lévő kék lepeltől is, szóval erről baszottul nem akart lemaradni. Azt mondjuk nem értette, hogy a csaja miért üvölti, hogy takarodj ki belőlem, de nem is baj, mert végül a gyermeke anyja kezét fogva, tulajdonképpen látta megszületni a fiát, ami nem egyszerű, élményben, meg rettenetben, meg mindenben. A sok trutyit leszámítva azér' maga az új élet látványa nagy fless volt. Ezt már persze így egy mondatban mesélte a spanoknak, mer' a részletek azért keményebbek, ráadásul a jégerezéshez kurvára nem mennek. Aztán a parti tényleg könnyfakasztó lett.
A Kismisike amúgy 54 centi és 3500 gramm. És András is, a Bandi emlékére. Ja, és full egészséges. Erika meg öt rugót kapott zsebbe, pedig egy volt tervezve. De az ember egyszer szül, bassza meg, ez belefér.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!