A közértes Feri nyert egy verdát. Aztán el is veszítette. A köztes hétvégén meg boldog Fabia-tulajdonos volt, de legalábbis hol a kocsival, hol az árával sakkozott fejben. A Gabika mondjuk alapban meg akarta tartani, ha latinvörös vagy feketemágia gyöngyház. Azt mondogatta, azok mennek a személyiségéhez. A vörös, mert van benne tűz, a fekete meg az örök elegancia. A Feri szerint öreg a Gabika már kurvának, a feketébe' meg belerohadnak nyáron, hiába a kondi, de amúgy is mindegy, tuti, hogy alap fehér lesz, a nyereményautókkal nem sokat szaroznak. De ez nem derült ki, mer' a marhája elhagyta az akciós lottószelvényét.
A Ferinek mindig is megvolt a véleménye a tárgynyereményekről. Még a betétkönyves időszakban, amikor a tévében mutogatták a szerencséseket, hogy lám-lám Takácsné Szabó Piroska földrajztanárnő valahonnan az isten háta mögül nyert egy panelketrecet valami pesti fakótelepen, mert így hívta a pesti házgyári gettókat, se' kert, se' egy fa, minden csupa szürkeség, élne ott a faszom, a Szomszédokat is úgy nézte, pedig akkor már színestévé volt, hogy szánalmas az a szürkeség. Ráadásul meg volt győződve róla, hogy minden ilyesmi le van zsírozva, lófaszt húzzák ki a sok százezerből pont a kamerába megszeppenten nyilatkozó hétköznapi embert, biztos csak színészek azok, az egész csak színjáték. Aztán valami régi 'bányai spanja úgy jó tíz éve nyert egy vévé pólót valami akciós lottószelvénnyel, látta is a verdát, igaz, totál fapad volt, még az első ablakokat is tekerni kellett, és persze sima fehér volt, de tényleg nyerményautó volt. A haverja mondjuk nem nagyon értette, hogy miért mondja a Feri, hogy na, azért mégsem lakás ez, bazmeg.
Ráadásul a Ferit sosem érdekelte a lottó, a Gabika régebben hébe-hóba vett szelvényt, azt' a húzások előtt mindig elkezdett álmodozni, hogy miket venne a százmilliókból, ilyen-olyan házakat, meg balatoni nyaralót képzelt el, meg hogy a Ferivel elmenne Rióba, a karneválra, arra mindig úgy vágyott. Ilyenkor a Ferit is álmodoztatta, hogy ő mit csinálna ennyi pénzzel, de az csak beidegesedett, mer' eszébe jutott, hogy a kistehert lassan már le kellene cserélni, meg kisbolt-hálózatot építene a térségben, ami régi vágya volt, azt' ahogy elképzelte, hogy mi lóvé lenne ez, rájött, hogy mennyire nincs annyi lóvé, és a végén rá is mordult a Gabikára, hogy csak felbassza a téma, úgyse' nyernek. Nem is nyertek.
Most is csak a postás asszony unszolására vett egy lottót, mikor a csekkeket adta fel a Metróba menet Tatabányán, azt is csak harmadikra, először csak mömmögött, hogy nem kéri, aztán rákérdezett, hogy maga jutalékba' van, vagy mi, hogy ennyire kínálgatja, végül csak azért állt rá, mert a nő annyira mondogatta, hogy óránként egy újaatót' sorsolnak. Vagy egy hét is eltelt, mire megint eszébe jutott a dolog, pont reggel, induláskor, azt' odaadta a Gabikának a szelvényt, hogy van itt ez a dolog, hagyta magát rádumálni, bár biztosan feleslegesen, csak hatszáz forintja bánja, de azért nézze meg a Gabika a számokat, legyen egy reménykedős órája, addig is elfoglalja magát. Azt' úgy nagyjából két óra múlva, mikor épp' a pékkel veszekedett, hogy Sanyikám, bazmeg, hova emeled már a kifli árát, meg lófaszt vajas ez, nehezéket kell rátennem, bazmeg, mer' semmi anyag nincs benne, csupa levegő, jön egy huzat, azt' viszi a kiflit, bazmeg, mikor csöngött a telefonja. A Gabika volt az, pattintotta is volna, hogy hagyja most, mert tárgyal, de a visítástól, hogy Ferííííí, nem nagyon tudott megszólalni, amikor meg igen, akkor is csak annyit, hogy nebasszameg, baleset ért, Gabikám. Aztán csak aházott, ahogy a felesége hadarta a hírt, hogy kétszer is ellenőrizte, sőt a 'bányai postát is hívta, ahol ki vannak függesztve a nyertesek, és tényleg az ő szelvényük, már a postán is izgatott volt mindenki, mert délután kettő és három között az ő kuncsaftjukat húzták, amilyen még soha nem volt. A végén a Feri meg csak annyit mondott, hogy jóvanna', mer' nagyon nem akarta, hogy a Sanyipék levágja, hogy lóvé állt a házhoz, az rontaná a tárgyalást, szóval még baszakodott kicsit a finompékárukon, de azt már csak úgy módjával.
Na, ez volt pénteken. A hétvége meg azzal telt, hogy a két és fél misi sorsán gondolkodjanak, meg persze a Gabika elújságolja a közeli barátoknak a jó hírt. Meg az utcában lakóknak. Meg akivel éppen összefutott. Azok meg nem voltak kevesen. Fél Tarda. És további ismerősök. Még soproniak is. A Feri végül rá is szólt, hogy a Blikket nem akarod hívni, Gabikám, amire a felesége eltűnődött, hogy miért, szerinted kijönnének, jaj, akkor előtte fodrászhoz kell mennem. A szelvényt meg hol simítgatta, hol a mellére szorította. Hétfőn pedig odaadta a Ferinek, hogy menjen Pestre a központba, azt' mutassa be, meg minden. Ő állítja, hogy odaadta. A Feri meg, aki két óra múlva hívta a Csalogány utcából, hogy lehet, hogy csak oda akarta adni, állította, hogy ha mégis, akkor a felső zsebében kellene lennie a szelvénynek, de nincs. A forgalmiba' se, amit szintén ott tart. Aztán elsorolta a már majdnem síró Gabikának, hogy merre járt. Megállt még a boltnál. Szart egyet az ÖMV-n. (Erre a nyeremény-ügyintéző persze köhintett egyet az asztala mögül.) Szart még egyet már majdnem Pesten az Agipon. Mit csináljon, ha egyszer ideges volt. Ráadásul ott papír sem volt, szóval ki kellett osonnia a Ducatóhoz. Hogy az ingzsebébe benyúlt-e? Nem tudja. Aztán, bár tanácstalan volt, megnyugtatta az irodistát, hogy meglesz az, legfeljebb visszajön, no, és bocsánat, de hol a mellékhelyiség.
Persze a szelvény nem lett meg, a Ducato meg kapott egy kurva kerékbilincset, mer' a nagy igyekezetben a tilosban tette le. A Feri meg most azon sakkozik, hogy vegyen-e egy Fabiát, valami bemutatóautót, hogy ne maradjon szégyenbe', azt' maximum kis bukóval eladja. Gabika meg négy napja sír. A Feri persze próbálja vigasztalni, hogy meg se' volt, így el se' veszett, meg igazából mindenünk megvan, nem, Gabikám? Persze egy-egy kurvaistenfaszát azért kicsúszik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!