A Cicuka és a sörözős Peti között lehet valami. Különben a srác nem baszott volna pofán egy rókaképű arcot, akit általában sűrű kopterek kísérgetnek mindenhova. Akkor persze mindegy volt, a Krisztát ki kellett menteni. Most a Deutschnak erősen meg kell mozgatnia a pesti kapcsolatait, hogy ne kezdjék el keresni a Petit. Mondta is az arcnak, hogy a faszér' nem szólt, mielőtt faszságot csinált, de a Peti szerint nem volt rá idő. Lényeg, hogy a Cicuka biztonságban van otthon, meg egyre gyakrabban Petinél, miközben igyekszik azt is elfelejti, hogy Evie Deep egyáltalán létezik.
Évike úgy három hónapja szállt ki a pornóból, illetve nem szállt vissza a gátműtétje után. Nem csoda, baszod, a pöpec plasztika három film gázsijából jött volna ki, a nempöpec után meg ismét úgy járhatott volna, mint most a román gyerekkel az Analize this! 4 forgatásán. Ráadásul a lóvéja felét se' kapta meg, holott konkrétan beleszakadt a melóba. Amikor egy pár hete hívta Cicukát, a Kriszta hallani sem akarta a csaj újabb ötletét, de Evie annyira esküdözött, hogy nem pornó, meg nem olyan, de tényleg, hogy végül csak ráállt, hogy felmegy a csajszihoz Pestre egy napra, azt' ott alszik, kidumálják az életet, plázáznak egyet, meg lemennek valami romkocsmába, úgyis olyan régen szórakoztak.
Az Évi kiment Cicu elé a vonathoz, azt' be is vetették magukat a Westendbe, délre konkrétan már vagy öt reklámszatyornyi cuccot összevásárolt Evie, Cicuka csak módjával, mer' semmi leaárazás nem volt, azt' a huszasból, amit a muterjától kért, hogy legyen nála valami pénz, nem sok minden jött volna ki. Különösen olyan cuccok, amit Évike vásárolgatott. Négyezres bugyik, elsőre kurvás, másodikra ribancos csillivilli felsők, vörös körömlakk, meg passzoló rúzs, ilyenek játszottak. Persze a Kriszta nem nagyon kérdezett, gondolta jobb nem tudnia, de az Évike a kávézós szusszanáskor rögtön elővezette a témát. Van ez a Szása nevű ember, aki elég sokat sertepertélt a forgatásokon, ilyen producerféle arc, eléggé fullon van, egy nagyon fekete, nagyon lapos, nagyon gyors autója van, egy dodzs hájper, ha Evie jól emlékszik, de nem is ez a lényeg, hanem hogy miután lesérült, a csávó egy szál vörös rózsával megjelent nála a kórházban azzal, hogy ötszáz szálat akart hozni, de ebben a helyzetben talán többet segít, ha a maradéknak az árát adja oda a lábadozó Évinek, azt' adta is, bár nagybani áron számolva, de így is egy kilót, ablakos borítékban, amiből kikacsintott az első István. Azt' utána nem is zargatta az Évit, a csaj hívta fel pár hét múlva, hogy izé, köszöni, de most mi legyen. Az arc ajánlotta, hogy egy vacsora mellett elmondja, mi lehet, a csaj meg kis hezitálás után igent mondott, mer' gondolta a Brocescu gyerek után már nem jöhet rosszabb. Az ember konkrétan Bécsbe vitte el vacsorázni, egy fullosan luxus étterembe, ahol egy nő hárfázott, meg ilyen bura alatt hozták a kaját. Persze nem ketten voltak, komolyabb társaság, hét-nyolc idősebb pali, nagyon drágának tűnő öltönyökben, olyan órákkal, amiknek az árából Évi szerint kijön egy garzon, meg három-négy csendesen mosolygó csajszi, amolyan luxuskurva-félék. Persze a lényeget nem nagyon kellett magyaráznia a Szásának hazafelé, az Evie se' ma kezdte, vágta, mi ez az eszkort-téma, csak annyit kért, hogy több palival ne kelljen dugnia, meg a popó sem játszik, de a fickó megnyugtatta, hogy nincs ebben feltétlenül szex, csak ha Évi is akarja. És tényleg nem volt. Vagy alig. Hidd el, győzködte a Krisztát, volt amelyik hozzám se' ért, ez egy más szint, érted?
Cicuka értette, csak azt nem, mi köze ehhez. Még semmi, kacsintott rá Evie, azt' elmodta, hogy nem véletlenül mára hívta, lesz egy zártkörű hétvége, egy fél lovastanyát lefoglaltak, komcsira nem kell csinálni semmit, és hatvanezret kapnának érte. Csak csinosnak kell lenni, mosolyogni, ilyenek. A Kriszta persze tartott a dologtól, de azért csak ott motoszkált az a krémszínű cipő, amit sóhajtva tett vissza egy órája, miután úgyis mindegy alapon felpróbálta. Megeskette az Evie-t, hogy ugye nem fogják bántani, meg nem kell olyasmit csinálnia, amire a csaj simán megesküdött, aztán meg felhívta a Petit, amíg az Évi mosdóba ment, hogy mér' pont őt, nem tudta, talán mert amikor néha találkoznak, a srácot úgy tűnik, komolyan érdekli, hogy hogy van, és a szemét nézi, miközben dumálnak, ami elég ritka. Meg mást nem nagyon hívhatott, ha jobban belegondolt. A Peti meg is lepődött, kérdezte, hogy baj van-e, mer' ha igen, abbahagyja a sörcsap-szerelést, azt' fussanak össze, de a Cicuka mondta, hogy nincs, de ha lenne, számíthat-e rá, mire a Peti mondta, hogy simán, csak lóvéban most nem áll jól, épp' megvette a kerti bútorokat. Mármint személyesen, kérdezte a Kriszta, ja úgy persze, csak szólj előre, tudod, a sörözőben itt kell lenni.
Persze ez nem az a pálya, ahol bármit is előre lehet tudni, ahogy azt sem, hogy az üzletember nem mindig ősz hajú, kimért, és többnyire csak konyakozik, pecsétgyűrűs húsos kezét alkalmi partnernője térdén nyugtatva. Hanem lehet folyamatosan szipogó aranyfukszos aljadék, aki a megkotort bélszínjét úgy küldi vissza, hogy vidd ezt a szart a picsába, és hozzál viszkit egy üveggel, meg a gádzsinak is, amit kér, de siess, fiacskám. És mondhat olyat a Krisztának, hogy izzítsd a lukad, kisanyám, mer' ezt megisszuk, azt' utána tied a főszerep. Hiába a riadt tanakodás, és a pityergés Évinek a női vécén, hogy de megígérted, nagyjából csak abban reménykedhetett Cicuka, hogy sokáig kitart az üveg, és hatni is fog.
Meg abban, hogy a Peti felveszi, annak ellenére, hogy szombat este elég csúcson van az Ászok. Peti persze felvette, és fél óra múlva már tolta a pályán a Doblót, ahogy a csövön kifért, meg dobálta az esemeseket, hogy hány perc nagyjából, a végén meg hogy itt, a tanya előtt, gyere. A Cicuka ment is, sápadtan, zavartan, a kiskabátjával együtt, a kijárat felé, ami a köcsögnek is feltűnt, azt' lépett is utána. Persze a kapunál már rájött, hogy menekül a kurvája, azt' dülöngélve üvöltözött, hogy nem mész sehova, büdös ribanc, meg próbálta rángatni, mire a Peti, persze kicsit azért befosva, de szólt, hogy engedje el a hölgyet. Az ijedtsége csak egy pillanatra múlt el, meg talán a kussolj csicska paraszt, tudod ki vagyok én duma is felbaszta, de lényeg, hogy lebaszott egyet a csávónak, aki leült, azt' szaladtak a verdáig, és tűztek, ha lehet, minél messzebbre.
Hazafelé Kriszta zokogott vagy negyed órát, és csak annyit mondogatott, hogy Peti, miért, Peti miért én. A Peti meg azt mondta, nem tudja, pedig volt egy-két ötlete. Aztán úgy értek haza, hogy a Kriszta a Peti vállán aludt, a srác meg úgy nyugtatólag átölelte, és bal kézzel nyúlt át váltani. Még mondta, hogy figyu, beszélgethetünk ezekről, vagy bármiről, mármint találkozhatnánk, érted. Amikor kitette otthon, a Kriszta ugyanezt mondta, és hosszú puszit adott Petinek. Hálásat, valszeg', gondolta a Peti. Azóta viszont csak ilyet kap, mikor találkoznak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!