Gabika csinos, amolyan bögyös-faros asszony, valszeg' minden második faszi örömmel megrakná. De a közértes Vargának vagy huszonöt éve meg kell. Ráadásul, mióta nincs a Magdi, megint csak entyempentyem van, nem dugás, az is ritkán, mikor a Gabika romantikus félhomályban várja, selyemköntösben. A lávalámpára meg annyira nem áll fel.
A Varga persze mondogatja magának, meg a Tardai Tavaszváró Napok-on kicsit bebaszva az Ivánnak, hogy működik a szerszám, csak a meló nem elég izgalmas, ha érted mire gondolok, apukám, mer' azelőtt mindent felavattunk ám a Gabikával, a házat is, szintről-szintre, ahogy épült, csempehalmon, új parkettán, még a padláson is, meg a bolt is, ha tudna mesélni, különösen a fagylaltos hűtő, aminek a plexi is berepedt a tetején a nagy ünnepléstől, meg a Ducatóval is megtettük a magunk kitérőjét, mikor elhoztuk újonnan, de mostanság, apukám, még kézi indítással is nehezen indul. Az Iván persze nem röhögött, szegről-végről rokon, meg neki is voltak ilyen problémái, mikor annyi porkát nézett, hogy csak egy kiadós atm válogatás hozta szintre egy rendes recskázáshoz, ráadásul ő is elég őszintére itta magát, azt' rá is kérdezett, hogy a kék tablettát próbálta-e már, Feri bátyám. Mer' ő igen. A Kocka újította neki, az arc bármit beszerez, ami szájon vagy orron át van és illegális, öt rugóér' hozta a száz milligrammost, az Iván egy vasárnap reggel becsavarta, azt' nem tudott lemenni se' a családi ebédhez, se' vacsorázni, már két csomag papírzsepit elhasznált és kurva fáradt volt, meg unta a rárántást, de csak feszt állt mint a cövek. Pedig guggolva nézte negyed órán át a televíziós vásárlási ablakot. Mondta is magának, hogy ez bazmeg, nő nélkül, kész, mekkora fasz vagyok. Még éjjel is kétszer arra ébredt. Kemény.
A Varga nem nagyon foglalkozott a dologgal, talán csak annyit mondott még az Ivánnak, hogy nem vagyok én impotens, bassza meg a kutya, de mivel a következő szombaton sem volt lankadatlan a lelkesedése, pedig hullámzott a tetszetős kanna a piros selyem alatt, mikor összefutott az Ivánnal, megpendítette, hogy mit is mondott azzal a kék tablettával kapcsolatban, mert egy barátját érdekelné. Az Iván nem feszegette ezt a barát dolgot, a Varga egy özvegyemberrel, a sekrestyéssel, meg a Gabikával ultizik néha, jóba' van mindenkivel, de hogy valaki tőle kérjen tanácsot faszproblémára, hát... Mondta, hogy persze Feri bátyám, segítünk a barátján, hatezerbe lesz, péntekre megvan, azt már SMS-ezett is a Kockának, hogy a Vladi két zöldjén kívül kellene egy 100-as V is.
Pénteken pont zárásra ért a boltba, mikor a közértes Varga Metróba indult, azt' elmondta, amit hallott, ha lehet, éhkoppra, Feri bátyám, mondja meg a barátjának, meg ne piázzon rá, ha lehet, meg igyon sok vizet.
A Varga, mint rendesen, vacsorára ért haza, épp kész lett a polpetti, amit finoman szólva nem vet meg, de mondta hogy, hát Gabikám, délben az a kolbászos szendvics betett, tele vagyok mint a duda, holott lószar se' volt benne, csak a százas V, meg vagy másfél liter víz, amit hazafelé nagy nehezen lenyomott. Gabika mondta, hogy akkor jó lesz reggelire, az ilyenből nem volt probléma, reggel is elfogyott bármi, még a csülök Pékné is hidegen, ha előző este ulti volt, pár liter jóféle saját rozéval. Nézték a Gabika sorozatát, mint rendesen, de a Varga érzi ám, hogy kurva meleg van, nyitna is ablakot, de úgy megszédült, ahogy felállt, hogy már arra gondolt, át lett baszva, nem a fejébe kellett neki a vér, aztán meg jöttek a csillagok, pimm-pamm, mintha tűzijáték lenne körülötte, meg a tévé is csak egyre kékebben villódzott. A rengeteg víztől persze rájött a hugyozás, azt' ahogy kézbe vette a témát a klón, beütött a cucc. Vagy öt percig tanakodott magában, hogy na, most hogy csinálja, mire meghallotta, hogy már a reklám megy, azt' kiszólt, hogy Gabcsikám - ez van, amikor entyempentyem készül - kapcsolj lávalámpát, virágszálam, hadd lepjen meg a Ferid. A Gabika szeme elkerekedett rendesen, oda is ment a füciajtóhoz, mit mondol, te Feri, előbb engedj be, hadd tisztálkodjak, de akkor már állt a zászló, sőt. Gabcsikám, ha most bejössz, a te Ferid nem áll jót magáért, vagy inkább nagyon is, ha érted mire gondolok, de a Gabika nem nagyon értette, hat éve volt ilyen a huszadik házasságin, Hévizen, mondta is, hogy ne bomolj, Ferikém, mit akarsz.
Na, a Varga ajtót nyitott, azt' ahogy a Gabika végignézett rajta, vagy tíz évet utazott vissza az időben, te Feri, úristen, mondta, mire a Varga, elég a Feri, Gabcsikám, a te Ferid, aki most nagyon elkényeztet, azt ott helyben, a mosógépen nosztalgiáztak, meg még vagy négy helyen a házban.
Szombaton nemhogy hétkor, de még kilenckor sem nyitott ki a bolt, azt' amikor a méltatlankodó asszonyok elszállingóztak, a Gabika kirakta a betegség miatt zárva táblát és szaladt haza vizes borogatást rakni az ő Ferije homlokára. Mert a Vargának majd szétrobbant a feje a fejfájástól. De a Gabika csillogó szemmel ápolta, és hát a Varga se' bánta ezt a fajta másnaposságot.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!