A Vladimir muterjáék a nem-dobunk-ki-semmit család. Legutóbb valami részeg állat rászart a lábtörlőjükre, hallod, az öreg kivágta középen a dzsuvás részt, azt' lukasan használják a lábtörlőt, mondván jó az még, zárt lábbal úgysem töröl senki sem lábat a kapuban. Na, ennyire spúrok, vazz.
Az öreg mindent gyűjt, konkrétan a vécépapír-hengerek is ott állnak stokiban a vízcső meg a fal közé szorítva a klón, vágod, miután lefogy a papír. Az a duma, hogy jó lesz még valamire, de se' Vladi, se' Iván nem tudja, mi a terv velük, kapásjelzőnek nehezek, a garázst meg már rég leszigetelték tojástartóval, amit a muter gyűjtött, amikor a Vladi a szólógitáros korszakában volt. Meg cipősdobozokban állnak a Szabad Földek a szekrény tetején 1978 óta, mer' hogy nem azér' fizetünk elő, hogy kibasszuk. Könyvekből is van vagy ezer, ami nem fért fel a nappaliban a polcra, az a padláson rohad egy salgó polcon, Zsuzsa néni könyvtáros volt, sejtheted, egy négyzetméteren csak Pelikán könyvek, hallod, a kilencven százalékához még a kutya nem nyúlt hozzá.
Amikor lomtalanítás van, nem hogy kibasznák a cuccokat, még gyűjtenek is hozzá, kajakra egy ilyen sakk-készletet is beújított az öreg üvegbábukkal, a fekete királynő, meg a futó hiányzik, de azt mondja, hogy egy dobókockával meg egy kék ki-nevet-a-végén bábuval simán ki lehet pótolni, attól még rendes készlet az, sőt cseh üveg, mekkora idióta lehetett, aki kidobta. A Vladi meg az Iván abban nőtt fel, hogy egyszer mindennek meg lesz a helye, és tényleg, a kerék nélküli talicskában muskátli van, mióta az eszüket tudják. A Vladimirben ráadásul ez a gyűjtögetés genetikusan benne van, konkrétan a mekis papírpoharakat hazaviszi, hogy ha röfögés van a haverokkal a kertben, milyen jó lesz.
Volt egy időszak, amikor eléggé le volt pattanva, azt' gondolta megpróbál okosítani valamit és elkezdett felpakolni egy-két ilyen padláson őrizgetett cuccot a német e-bayre, meg a vaterára. Bejött az ötlet, baszod, mert huss, leütötték a 100 literes akváriumot, ami aztán nem volt egyszerű, mer' éjjel kellett kicsempészni a házból, meg átvinni Majorra egy spanhoz, a vevő csak nem jöhet a faterékhoz, mer' az tuti bukta. Aztán felrakott két kaszát az e-bayre, hogy a vérbe jutott eszébe, fingom sincs, de egy osztrák faszi elvitte, azt' postán kérte, ment is a matek a csomagolás körül, végül az arc hajtogatott élvédőt kartonból, meg sütőpapírral fullra körbetekerte, de vágod, hogy a kasza alak megmaradt, röhögött is a haverja, aki hajnalban vitte magával Vladit a fehérvári postára, hogy olyan vagy öcsém a fekete szerkódban, mint a Halál, aki jön haza a születésnapi bulijáról, ha bemennél így a tardai postára, bazmeg, mindenki szívrohamot kapna. Aztán persze volt riadalom a nagy postán is, nem is vették be a csomagot, egy vasutas vitte le egy ezresért darabját Szombathelyre, ahol személyesen vette át a vevő. Közben persze simán mentek el a cuccok, akksitöltő, veretes képkeret, a Jókai összes húsz kötete, vagy húsz méter porszívó gégecső toldó, kétszemélyes gumimatrac, régi szódásszifonok a németeknek, sőt annyira belejött a csávó, hogy a faterja félig új molnárkocsiját, meg sövénynyíróját is elpasszolta. Bazmeg, az e-bayen olyan értékelése volt, hogy antikban, meg kommer relikviákban full megbízható. Közben persze gyűjtögetett ő is rendesen, a vonaton pl. valami állat lerúgta a hamutálat, simán hazavitte, a fater fekete lakkfestékkel átment rajta, azt' lett belőle kerti hamutál a fenyő törzsére csavarozva.
Ott baszta el az ember, hogy nem csak a padláson, meg a garázs körül válogatott, hanem mer' az antikér' lehet kérni rendesen, felrakta az anyja Váncza süteményeskönyvét még a harmincas évekből, ami pikk-pakk el is ment kettőötös villámáron, azt' visszajött azzal, hogy címzett ismeretlen. A muterja először nem vágta, vajon ki küldhette, sőt még örült is, hogy süthet békebeli hókiflit, vagy mi a tökömet, de az öreg rájött, mi a stájsz.
Ahogy kiderült az okosság, Vladinak persze vallania kellett, hogy miket tett pénzzé. Az apja meg csak pislogott, hogy mennyi szarságot eladott és fel sem tűnt neki semmi. Konkrétan még a betonkeverő sem, baszod.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Na mondjad!